Sokat gondolok Kapolcsra most, lent leszek idén tíz napot. Palya-udvar, programok, koncertek, nyüzsgés, emberekkel való kapcsolódás.

De amire igazán gondolok, az nem ez, ennél sokkal egyszerűbb. A fejemben, az érzékeimben a Kapolcs szó végleg összekötődött azzal a négy évvel ezelőtti hangulattal:  villanás, fehér-arany szabadság.

ps. Miután ezt megírtam, ránéztem újra a képre. Nincs rajta búzatábla...