Dorkával a tenger felé rohanunk. Aztán már víz alatt vagyunk, kékség vesz körül és én azt veszem észre, hogy lélegzem, ott lent, a víz sűrű közegében, veszek levegőt, és nem fulladás jön, hanem jó, szabad érzés, mint mikor az ember teletölti a tüdejét.... levegővel. Csak itt vízzel. Nevetünk. "Dorka, látod, lélegzem a víz alatt, már hét perce lent vagyok. Olyan jó".
Ha az álmaimban tenger van, az már eleve rég jó. Legtöbbször a nehéz helyzeteket is tengerparton, tengerben oldom meg álmomban. Ott cicám is. A Kis Fekete Cicám (KFC). Ő is teljes természetességgel létezik a víz alatt, ugrál, szalad, épp kommandó üzemmmódban van.
Dorka, én és a cica.
Víz. Víz. Víz.
Hét napja vagyunk itt.
Álom mesélés kávé közben
Utolsó kommentek