"Sej, szép piros Bag eszembe se jutna"... Déli Palya-udvar, szikrázó napsugarak, negyven fok, a sugárzást az idesereglő emberek figyelme, szeretete csak tovább növeli. De még ehhez képest is jött valami plusz forróság, még valami hozzáadódó magasság, elemelkedés, amikor a bagi asszonyok, és a tánccsoport többi tagja bevonult az udvarba, énekelve, mosolyogva, bőszoknyáikat ringatva.

A gyerekkorom vonult be. És igen, emelkedettség, de ugyanakkor gyökerek, le a földbe, a gyerekkorom talajába, vissza a bagi hangulatokba, illatokba, képekbe. 

Ember legyen a talpán, aki kibírja, hogy ugyanabban a pillanatban szárnyai és gyökerei nőnek.

palyabea