Ezt a szöveget a Nők Lapjának írtam arra a felkérésre, hogy "Mi jó történt 2010-ben?". Nem jelent meg, mert kiderült, hogy a koncert 2009-ben volt...
Tehát íme egy 2009-es eseményről 2010-ben íródott szöveg 2011-ben. Amolyan téli örökzöld sláger, külön küldeném azoknak, akik küzdöttek is érte... :) (Aki nem értené: ld. Facebook, Palya Bea Blog oldal, 2011. 01. 04., este 10 körüli bejegyzés...)



Például hogy énekelt Pesten Leonard Cohen. És én ott lehetettem, másik tízezer emberrel együtt. Ez igazán jó volt. Látni, hallani, érezni egy olyan embert, aki megjárta a maga - nem mindig göröngyöktől mentes - útját, a saját útját, békét keresve, békétlenségeit, örömeit megosztva velünk, dalokat írt, csodás, személyes költészetet. Hihetetetlen profizmus, hangban, látványban, mégis, a Sportcsarnok aznap este nem show-műsornak adott otthont, hanem a tér mintha összeszűkült volna, ölelő karok puhasága ilyen. Mintha a szemtelenül pimasz, vonzó, inspiráló, életteli Cohen köldöke közt, meg minden egyes hallgató köldöke egy-egy közvetlen vonal húzódott volna. Tízezer vonal húzta kicsire a teret, és a köldök-vonalakon mindig egyre közelebb kúsztunk az énekeshez. Elég jó volt.