Kérdésre egy kép és pár szó. Szabad asszociáció kívülről belülre.

- Hol vagy most?

- Híd.

Valahonnan megyek valahova. Olyan helyre megyek, ahol még nem jártam: ez az írás, egy új forma. Amit könyvbe akarok gyúrni, az számomra olyan, mint amit talán ismerek, de nem mutattam még meg, lehet, hogy még számomra is ismeretlen. Lemezeknél is van úgy, hogy a végterméken meglepődöm. Víz motívum: tengernél voltam és leszek. Érzelmek szimboluma. Felszínt látom, de hogy mi van alatta, azt nem. Hídról leugrom, de nem öngyilkosság a motiváció, hanem az, hogy alá kell merülnöm...

- Milyen testhelyzetben vagy?

- Babzsák.

A közeg megtart, a környezet veszi fel a testhelyzetemet. Én vagyok, aki helyezkedhet. Ellazult, de van benne éberség. Nagyon erős és hajlékony lettem az utóbbi két hónapban (tánc, jóga). Figyelek, de nem feszülök bele. Mint ahogy az őz figyel, miközben nyugodtan legeli a füvet.

- Milyen fény van, milyen színek?

- Mandalaszerű ábra.

A ma reggeli ájulás fényköre. Ugyanazt látom, mint mikor az indiai légzésgyakorlatba belemegyek. Sok fény van.

- Mit nézel?

Kezeket. Barátaim kezét, saját kezemet. Cicám szemét.

 

- Van zene, hangok?

Chaurasia - indiai fuvolista. És Cohentől a Lover Lover Lover.

- Mi van rajtad?

- Semmi. Talán egy szál fehér tunika vagy egy szál bugyiban vagyok. (ehhez nem csatolunk illusztrációt... - a szerk.)