palyabea

... meg cselló meg makaróni meg tányér - Beára mint állatra, tárgyra, színre, kajára asszociáltak a Palya-udvar stábtagjai.

szólj hozzá: Bea egy töltött padlizsán

"A nyári zápor a völgyben néhány évvel később is fontos motívum lett az életemben. Az első szerelmemmel és néhány barátunkkal a Balaton-felvidéken kirándultunk. A nyaralós-barátkozós együttléten túl ez a kirándulás nekem valami másról is szólt. Végre együtt aludhatunk, végre megtörténik az a Dolog. Kicsit féltem, de türelmetlenül vágytam is rá. Az első két napon próbálkoztunk, tulajdonképpen volt valami, de nem tudtam elengedni magam, túl közel voltak a barátok sátrai. Végül a harmadik nap hozta el a késleltett csodát. Ránk esteledett, sátrat vertünk a völgyben a patak mellett, az erdő és a rét határán. Óh, újabb éjszaka félig-megélt sátorszexszel, jaj, nem tudom én ezt így csinálni, fél méterre mellettünk itt szuszognak a barátaink, meztelen és védtelen lennék, minden hallatszik… És ekkor eleredt az eső."
részlet Bea október 3-án megjelenő könyvéből

Sztáncs Emi néni '82-es bagi házi pálinkával, majdmeleg pogácsával azért jött Kapolcsra, hogy a lányával, Beával beszélgessen a Palya-udvar színpadán. Persze ami a konyhában született, az vitte a prímet.

szólj hozzá: Hegedű, pálinka, anya-lánya

„Imádom a szavait, ahogyan beszél tárgyakhoz. Jön-megy a konyhában, táncot jár a sütő és a mosogató közt. Közben a hűtő hangosan berregni kezd, ő meg, csak úgy a menés lendületével rácsap a hűtőre, neked meg mán mi bajod, hallgassá mán. Vagy amikor későn indulunk a vonathoz, és mondjuk, nem már nincs idő húst berakni. Kiérünk siető léptekkel, ő két perc múlva megjelenik az állomáson, kis zacskóban, műnyag dobozban a sülthús. Várunk még egy picit, besissen a vonat, jóval előrébb áll meg a kijelölt helynél, szedjük a lábunkat, anyukám meg futtában mondja a vonatnak, hova mész mán, süttyürüttyü, Piripócsfaszára? A tökömbe… Na, nembaj, öreganyátok még beveszi a kanyart…”
részlet Bea október 3-án megjelenő könyvéből

Művészetek Völgye, Kapolcs, Palya-udvar 2.0. Elkezdődött, van és lesz még kilenc napig, bármennyire igyekszik is az időjárás Glastonbury fesztivált csinálni belőle.
A reggeli tánccal 11-kor indítani barátibb, mint a többi napok 8.15-je, bár tavalyról már ismerjük azt is, hogy pár nap után a legszkeptikusabbaknak is már annyira csúnya, hogy szép lesz. Bea táncoló fenekét tehát minden reggel meg lehet csodálni, csak tessék, csak tessék, a Műpában egészen másképp rázza. A későnkelők, a hangvágyók jöhetnek a szintén ismétlődő Déli Palya-udvarra, ami tegnap szóló-, duó- és tömeges éneklés volt, ezt minden nap spontán alakítja a kedv- és embermassza.
Na és akkor itt van ez a blog ugye, ahogy tavaly, idén is cél a hangulatjelentés, tehát délután leültünk Beával „csak egy-két ártatlan, gyors kérdésre, mivanmosthogyvagy”. Azt hiszem, mindkettőnket meglepett, hogy ez lett a beszélgetésből...
Ma meg lesz Esterházy meg Dés, meg Bea anyukája, meg a kontakttánc és a többiek.

szólj hozzá: Lépdelek az anyaság felé