"A nyári zápor a völgyben néhány évvel később is fontos motívum lett az életemben. Az első szerelmemmel és néhány barátunkkal a Balaton-felvidéken kirándultunk. A nyaralós-barátkozós együttléten túl ez a kirándulás nekem valami másról is szólt. Végre együtt aludhatunk, végre megtörténik az a Dolog. Kicsit féltem, de türelmetlenül vágytam is rá. Az első két napon próbálkoztunk, tulajdonképpen volt valami, de nem tudtam elengedni magam, túl közel voltak a barátok sátrai. Végül a harmadik nap hozta el a késleltett csodát. Ránk esteledett, sátrat vertünk a völgyben a patak mellett, az erdő és a rét határán. Óh, újabb éjszaka félig-megélt sátorszexszel, jaj, nem tudom én ezt így csinálni, fél méterre mellettünk itt szuszognak a barátaink, meztelen és védtelen lennék, minden hallatszik… És ekkor eleredt az eső."
részlet Bea október 3-án megjelenő könyvéből