Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

(Ki)képzőtábor

Egy nehéz nap könnyű éjszakája.



Micheal Jacksonnal kezdődött az egész. Ha az ember hajnalig dolgozik, nem igazán szeret MJ-ra ébredni - jegyzem meg, én máskor sem nagyon. A Palya-udvarban katonás fegyelem van: reggel 8.15-kor tánccal kezdődik a program. Szerencsére nem kötelező részt venni nem rajta, viszont az ablakom oda nyílik, így tovább aludni lehetetlen. Alapvetően ez nem lenne probléma, ha hajnali háromkor még nem azzal lettünk volna elfoglalva Vinyussal (az ő kezének munkája a sok videó, ami a blogon látható), hogy hogyan vadásszunk internetet a szomszéd kertben, merthogy a mobilnet és a wifi nem szeretik a Völgyet. Netbusters-t játszani körülbelül fél napig vicces, de éjjel, mikor egy órát nézzük a Videán mozgó piros pöttyök körberohangászását, majd ledob a net, no akkor már nem annyira. Mikor a memóriámban elég mélyen pihenő betárcsázós modemhang már sebes zakatolásnak tűnt az itteni nethez képest, az a széles sávszélességben kényeztetett lelkemnek már igencsak fájt.
Vissza Jacksonhoz. Szóval reggel újraindítom a föltöltést, majd kicsit álmosan kinézek az udvarra. Slágerekre táncol a nép Bea vezetésével. Hallgatni nem arany, de nézni jó őket, benne lenni biztosan még jobb.
Vissza a dolgozóba, a háromszor három méteres, sötét szobába, ahova a levegő nem szeret bejárni, így mi se nagyon. A kis piros pöttyök még mindig köröznek. Addig vágom a másik anyagot, de a vágóprogram is annyira lassú attól, hogy a gép izzad a töltéssel, hogy ötszörös időt vesz el minden lépés. Bea közben pörög, táncol, majd kontakt táncol, ének workshopot tart, nincs időnk beszélgetni, de bejön egyszer-kétszer adni egy mosolyt vagy egy puszit.

Dél körül már azon gondolkodom, vajon miről fogok ide írni?! Arról, hogy fekete-fehér kővel borított a padló?! Esetleg arról, hogy még sosem voltam eddig a Művészetek Völgyében és milyen így elsőre? Ez talán akkor lenne érdekes, ha most látnék belőle bármit is.
Megunjuk. Átmegyünk a szomszédba netet lopni, de úgy sem működik. Ez ment egész nap. Nem túlzok, egész nap netet vadásztunk, konvertáltunk, tölteni próbáltunk és vágtam. Este háromnegyed nyolckor sikerült megoldani az időközben fölmerülő egyéb tecnikai problémákat is, ami azt jelenti, hogy több, mint 12 órát töltöttünk el azzal, hogy az előző nap fölvett/megírt dolgokat élvezhető formában föltegyük. Volt benne mi sarunk, de alapvetően a gépi- és rendszerhibák feketeseregével küzdöttünk.

Nyolckor a tömeg elé lép a Momentán társulat - meghívott vendégük, Bea nagyon izgul - és elrabolják tőlünk a napi gondot, fergeteges showt nyomnak. Minden jelenet a közönség közreműködésével születik, így a tömeg a szemerkélő eső ellenére is betonbiztos. Bea is remekel, csípőből nyomja a színházi improvizációs játékot, pedig még sosem csinált ilyet. A Palya-udvar neki is egy (ki)képzés.

Fotó: Patak

Bódi Gergő, a társulat "hoppmestere" az egyik jelenet előtt azt kéri a közönségtől, hogy mondjanak egy multicéget, mert annak fognak balladát rögtönözni. Coca-cola, T-Mobil, OTP, ilyesmik hangzanak el. És akkor jön az AHA-élmény: "ORIGO!" - ordibálom be. És nem, nem azért, mert ennyire hű és lojális katona vagyok, hanem azért, mert egész nap, sőt, másfél napig szívtam vele, hogy kikerüljön három cikk, tehát eléggé erős és mély nyomot hagyott bennem az élmény. És a pont az i-re: Momentánék nem tudták, hogy Beának az Origon fut a blogja, mégis ezt választották... Véletlenek, amik nincsenek, ugye.

A ballada viszont megszületett, a közönség, de különösen a stáb tombolt, kiabált és őrjöngve tapsolt a Momentánnak és Beának. Fölrakjuk nem sokára, nem kicsit érdemes várni rá.

Fotó: Patak

Fotó: Patak

Fotó: Patak

Fotó: Patak



Fotó: Patak

0 Tovább

Palya-udvar bemutatása

Sör babzsákkal leöntve és a többi.



0 Tovább

"Nem hiányzik semmi és senki"

Babzsákba süppedő Bea tengerről, flowról és magány-igényről.



 

0 Tovább

Aurába mászó, kedves kezek

Fél tízre terveztük az indulást Kapolcsra, tízkor érkezem Beához, a kádból száll ki ajtót nyitni. (Egyszer próbáltam többet késni a randinkról, mint ő, de nem sikerült.) Kikészítve, amiket viszünk: nagy hátizsák, kis bőrönd, kis hátizsák, kis fekete cica.



Bea temperamentumos, lendületes, gyors, lehengerlő nő. Egyik jelzőm se pozitív vagy negatív, nem minősítés, hiszen sokszor hasznos, jó, másoknak zavaró tulajdonságok ezek. Néha a türelem, máskor a türelmetlenség terem rózsát, sőt, a türelmetlenséget egyik ember kitartásnak, másik erős akaratnak vagy motiváltságnak érzékeli.
Beát ritkán láttam lassúnak, mintha legtöbbször akkor is a cica lassította volna le. "De jó lesz megérkezni végre Kapolcsra" - mondja a város szélén, de közben telefonon már azt intézi, hogy Kapolcs záróeseménye után pár órával már hogyan üljön egy repülőn. Úton lenni boldogság?

Miután megérkezünk, majd a faluban sétálunk, dőlnek a köszönések, kedvességek, mosolygó, a személyes térbe lépő, simogató szemű emberek. Látom Beán, hogy a kétszázadik édesaranyos néninek szóló mosoly már erőltetett - ami nekem 190 emberrel hamarabb jönne -, mondja is, hogy egyedül szeretne lenni egy picit. Hihetetlen gyorsan "regenerálódik", fél óra magányt behabzsolva újult erővel fogadja a szeretetet. Figyelve őt azon gondolkodom, miről szólhat nála a megerősítés igényének magas küszöbe, miközben munkájában nem láttam még bizonytalannak. Persze, többször hallottam arról beszélni, hogy volt ilyen korszak, mikor tudta, merre kell menni, de nagyon erős volt az ellenszél (az Egyszáléneken a Megmondók is erről szól), de ez már elmúlt. Eljött és maradt a siker. Minek akkor a sok aurába mászó, kedves kéz?

Re: Aurába mászó, kedves kezek

Kezdem a második felével. Érdekes dolog, sokat írogatok mostanában a saját palyabeaságomról, amit a szögre akasztok, de azért nem küldöm el az embereket. Tök nagy szeretettel jönnek, ez engem igazából nem erősít és nem is gyengít. Volt példa mind a kettőre korábban, amikor nagyon bizonytalan voltam, sokkal bizonytalanabb, mint most, akkor megerősített. Aztán jött az a fázis, mikor elkezdtem ismertté és sikeressé válni. Van olyan, hogy elküldök valakit - nagyon határozott és leegyszerűsített kedvességgel tudom tenni. Nehéz terület, amiről itt írsz. Ma nagyon kedvesen azt mondta nekem egy lány itt a Palya-udvarban, hogy tök jó, hogy itt vagyok tíz napig, mert láthatóvá válik, hogy létezem. Pont azért találtam ki ezt az egész udvart is, hogy kijöjjek egy olyan skizoid állapotból, mikor annyiszor le kell írni egy nap, hogy palyabea, hogy azzal már nem lehet azonosulni nekem sem.

Aztán: a másnak zavaró tulajdonságok gondolata. Igen, sok vagyok. De most már magamnak nem sok. Nem tud gyengíteni vagy hatni rám, ha mást ez zavar, merthogy az az ő története. Tök nagy szeretettel tudom mondani, hogy én ilyen vagyok, elég sokat dolgoztam azon, hogy elfogadjam, hogy ilyen vagyok. Ha másoknak zavaró, az a másikról szól, nem rólam. Hogy úton lenni boldogság? Ezen a nyáron nagyon sokat voltam úton, úgy alakult. Már háromszor voltam a tengernél, de ott én nem azt nyomom, amit itthon. Oda pont kiüresedni megyek. Ott reggel fölkelek, beugrom a vízbe, ülök egy órát a napon, aztán öt órát kávézom a barátnőimmel. Az úton levésben van egy hullámzás, a tengeres szakaszok váltják az itthont.

Re: re: Aurába mászó, kedves kezek

A tengert fogod idehozni vagy Te költözöl oda?

Re: re: re: Aurába mászó, kedves kezek

 Ez egy tök jó, kurva jó kérdés. Kezdtem azt érezni két hete, a Lánchídon átsétálva, hogy Pesten is kezdek már úgy sétálgatni, azzal a mozdulattal, azzal a könnyebbséggel, mint a tengernél. A tengernél van egy furcsa áramlás, egyik dolog olyan természetesen történik a másik után, ami alapvetőn azért van, mert kiüresedsz, nem rohangálsz egyik helyről a másikra, nem kell megcsinálnod ezt meg azt, ettől lesz egy más fajta flow. Ezt itthon is el tudom érni, persze ehhez kicsit az kellene, hogy ne dolgozzak annyit. Abszolút azt szeretném, hogy én hozzam ide a tengert és néha meg én menjek.

0 Tovább

Fű, sült hús illat, dalolás félrészegen

Palya Bea, a Művészetek Hölgye és a Palya-udvar háziasszonya arról, hogyan látja most az elkövetkező tíz kapolcsi napját.

 

 



0 Tovább

palyabea

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek