palyabea

Első nap jól meggyúrtuk egymást, nekem például kiszaladt az a mondat, hogy nem tudok - és nem akarok - az emberek számára ennyire elérhető lenni. Hogy legyen egy szinttel nagyobb tágasság. Hogy meghagyjam a lecsengés nyugodt fázisait, ne kezdjek azonnal valami újba, még mielőtt az előző feladatról, dologról szépen leválnék. Hogy ne tegyek eleget valami épp aktuális kérésnek, jótékonykodásnak, ne szorítsak oly meggyőzően képviselt nemes ügyeket olyan ritka percekbe, amikor magamra figyelhetnék. Aztán az aznap éjjeli álmomban továbbvittem ezt.

Valami fellépés-helyszín, nagy csarnok, jövök át egyik térből a másikba. Az egyik teremben cigányok vannak. Veszélybe kerülnek, lövöldözni kezdenek, és tudom, azt várják, én segítsek nekik. De én elmegyek onnan, mert tudom, nem tudok ebben részt venni, sem az erőszakosságban, sem segíteni nem tudok. Dorkával (lélektárs, barátnő, otthonos) megyünk föl egy hegyre. Olyan, mint kiskoromban a Szőlő utca (két úton lehetett menni iskolába, az Árpád utca ki volt kövezve, a Szőlő utca meg egy földút föl a hegyre, ágakkal-bogakkal, csipkebokrokkal, a kertek alatt. Anyukám mondta, ne ott menjek, az veszélyes, de nekem csak az tetszett, mindig ott mentem...)
Megyünk autóval, és én a saját cuccaimmal foglalkozom. Veszélyérzetem van és a saját értékes dolgaimat pakolom bele a színes Marimekkos táskámba. A bőröndöm a szép türkizkék ruhámmal ott marad, elkallódik, sajnálom. Bárcsak meglenne.
A cigányok önmagukat lövik, ezt csak később veszem észre. Van bűntudatom, mert várják, hogy legyek ott, de én nem akarok ott lenni. Ráadásul önmagukat pusztítják el, hogy is segíthetnék.
A színes táskát a hegy tetején egy bokor alá rejtem, egy magas, szelíd férfi vigyáz rá. Visszamegyünk Dorkával, ott egy nadrágkosztümös nő (Rékának - barátnő, menedzser, szintén otthonos - van nadrágkosztümje) biztos léptekkel jár a cuccok között, nagy nyugalommal mondja, megvannak a ruhák, igen, a kedvenc türkizkék és szürkéskék ruhám egy-egy fogasra felakasztva.
A saját "cuccaimmal" akarok foglalkozni.

Hangolódás - avagy a bögrén a virágok már harmonizálnak a pulóver csíkjaival.

Úgy emlékszem, itt nem a zenéről volt szó.

Barcza Horváth Józsi is hangolódik.

Exkluzív fésülködős fotó Beáról!

A tett helyszíne.

A toll olyan színű, mint a körömlakk.

Az ütések mestere, Dés András és önmaga árnyéka.

Egy poros cipőtalp és egy mosoly.

Egy szupertitkos dallam.

Ez elég jól hangzott.

Lamm Dávid keze, háttérben az ebéd.

Szünet.

Volt nálam egy, a fényképezőgépre nem illeszthető optika.

Feketén a fehéren.

Belső hang.

Duó.

Trió.

A hang megmarad.

Jack, figyelj, szép volt, jó volt, de ennyi volt, most válok. Drog vagy nekem, agymosás, nem bírok betelni veled, tudni akarom, mi történik körülötted. Ha téged nézlek, elrévedek, elalélok, véled el is égek, mint frissen robbantott helikopter a Steven Saunders-es vírus-bevetős részben. Úgyhogy esetleg még a nyolcadik évadot megnézem, mert - bevallom - azért néha hiányzol. Hosszú téli estéken, amikor csak a cica van velem és agyam zakatol az aznapi ingerektől, valahol máshol lennék... veled.

Vagy hosszú utakon, turnébuszban görnyedve, te vagy az egyetlen lehetőség..., hogy az amúgy is tizennégy órás utat ne szakítsuk meg kényszerpihenőkkel, ne tegyük tizennyolc órássá fél órás pisiszünettel, két órás ebédszünettel, nem beszélve a legelső-benzinkutas, egyórás kávézásról még Budapest határában... ha te velünk vagy, minden más. Veled a tizennégy az tizennégy, a huszonnégy az huszonnégy. Ha halljuk a pittyegő hangot, azonnal DVD-t cserélünk. Én - oh, Jack, bocsáss meg - néha ordítok Dés Andrissal, ha lassan cserél, hogy "Andris, értékes másodperceket veszítünk, Dortmundig bele kell férjen a teljes évad!". És ha netán van egy ötperces megállásunk, halkan és gyorsan osonunk be a benzinkút-shopba, majd ordítok a fiúkkal a pisztolyos mozdulattal "Put the gun down! Now!" - ahogy azt tőled tanultam.
Például július végén. A harmadik évados turnébuszból egy fancy wellness velencei hotelba érkeztem, ahol a pincérek mogorva hírében álltak. Besuhantam hátizsákkal, halkan az asztalok közt és ráordítottam a gyanútlan imprós barátaimra: "Don't move! Put the gun down!". A "mogorva" pincér vigyorogva kérdezte: "Hányadik évad?".

palyabea