palyabea

Például hogy énekelt Pesten Leonard Cohen. És én ott lehetettem, másik tízezer emberrel együtt. Ez igazán jó volt. Látni, hallani, érezni egy olyan embert, aki megjárta a maga - nem mindig göröngyöktől mentes - útját, a saját útját, békét keresve, békétlenségeit, örömeit megosztva velünk, dalokat írt, csodás, személyes költészetet. Hihetetetlen profizmus, hangban, látványban, mégis, a Sportcsarnok aznap este nem show-műsornak adott otthont, hanem a tér mintha összeszűkült volna, ölelő karok puhasága ilyen. Mintha a szemtelenül pimasz, vonzó, inspiráló, életteli Cohen köldöke közt, meg minden egyes hallgató köldöke egy-egy közvetlen vonal húzódott volna. Tízezer vonal húzta kicsire a teret, és a köldök-vonalakon mindig egyre közelebb kúsztunk az énekeshez. Elég jó volt.

Olyan furcsa ez a kettőség, archaikus arc, ős-ráncok és a fehér, modern műszer. Két világ egymásra csúszik. Kettős világok csúsznak egymásba.
Valahogy itt van ezen a képen élet és halál. Új és régi. Az öreg arcból is fiatal szem villan elő. Éles és mégis nyugodt villanás. A mosoly is kettő: a száj íve egyszerre lefelé és fölfelé hajlik. Sír vagy nevet? Mongol Mona Lisa...
És a folt a bal oldalon. Holdfolt. Cicelle táncol. Májfolt. Magzatmáz.

A koncerttermet ellepték a fotelek. Mindenki szokja a környezetet, és elkezdődik az utazás...
Jakab Natasa (projektfelelős, Müpa)

A részleteken múlik minden.
Jakab Natasa (projektfelelős, Müpa)

"Így mesélek én Nektek..."
Amikor elkezdődött a próba, valami nyugalom fogott el. "Működik" - jutott eszembe.
Jakab Natasa (projektfelelős, Müpa)

"Én csak reszelgetem a körmöm..."
Patak (barát, fotelos-néző)

"Jól nyomja a csaj, mi?"
"Aha, egész ügyes!"
Patak (barát, fotelos-néző)

Mindig innen jön.
Patak (barát, fotelos-néző)

Teljesen nyugis és közben nagyon intenzív: ilyen élmény egyébként talán nincs is, nekem mindenesetre most nem jut eszembe semmilyen párhuzam. Lazán terpeszkedni a fotelban, miközben szép és izgalmas dolgok történnek tőlem egy méterre; megérteni nyilván nem, de mégis egy kicsit, a másik oldalról belenézni abba, ahogyan egy ilyen formátumú előadó együttműködik a közönségével.
Nádori Péter (főszerkesztő, Origo, fotelos-néző)

Bea egy olyan lény, akinek nagyon jó érzés a közelében lenni. Ezen a koncerten igazán közel kerülhettünk hozzá. Örülök, hogy a részese lehettem!
Kovalik Natasa (sminkes, néző)

Amíg a Dávid elment pisilni...
Patak (barát, fotelos-néző)

Minden olyan egyszerű és egyértelmű volt ezen a koncerten. Semmi erőlködés és izzadságszag. Mindehhez persze kellett előtte a sok próba, a bejátszóbulik, a megfelelő dalok összeválogatása, de elsősorban mégsem ettől éreztem úgy, hogy olyan könnyedén és egyértelműen folyt a zene. Az a tény, hogy a színpadon lévők egymás iránt érzett szeretete és a másik zenéjére való nyitottság egy pillanatig nem volt kérdés, különleges élménnyé tette ezt az estét.
Dés András

"Minél mélyebbek a gyökereim, annál magasabbra érnek fel az ágaim."
Viga Orsi (barát, fotelos-néző)

Irigyeltem azt, aki bent ülhetett. Különleges utazás részese volt. Bea megnyugtató rezgése egyszerre mindent jobbá tett bennem is, és szárnyalva mentem haza.
Jakab Natasa (projektfelelős, Müpa)

Ilyen szeretet és kedvesség vette körül a színpadot a koncert alatt. Ebben ülhettünk mindannyian. A kanapék Bea életének különböző részei, állomásai voltak, amelyeket ezek az érzések kötöttek/kötnek össze.
Laczi Mátyás (barát, fotelos-néző)

Milyen egy tökéletes koncert a menedzser szemszögéből? A "megrendelő" elégedett, a művészek boldogok, a közönség újabb élménnyel gazdagodik. A Müpa-koncert tökéletesen sikerült, és mindezt egy nyugodt légkörben, rohanás és stressz nélkül, mosolyogva és nagyokat nevetve csináltuk végig. Reggel héttől éjfélig tartó munkanap volt ez, de büszkén hajtottam álomra a fejemet a nap végén. Négyórás próba délelőtt, ebéd, pihenés, masszázs, smink, fodrász, ruhapróba, a kanapék elrendezése, az utolsó simítások, az utolsó elintézendő feladatok, a koncert előtti pillanatok izgalma, a koncert, a katarzis utána, a dedikálás, a gratuláló szavak, a koccintás, aztán a mosoly és az ölelés az öltözőben a nap végén: "Köszönöm, Réku!"
Mint egy nagy család, olyanok vagyunk ilyenkor. Bea, a zenészek, a hangmérnök, a sminkes, a fodrász, a világosító, a színpadmester, a szállító, a fotós, a barátnő, a Müpa szervezői és én. Mindenki egy célért dolgozik: az esti koncert sikeréért. Mint egy tyúkanyó, úgy érzem magam ilyenkor. Minden információ tőlem fut ki és hozzám érkezik be, engem pedig egy dolog motivál: minden feltételt biztosítani ahhoz, hogy Beának és a zenészeknek semmi mással ne kelljen foglalkozniuk, csak a zenéléssel, örömből és önfeledten játszani. Mindig izgulok értük. Most különösen izgultam, hiszen annyi mindenre kellett figyelni. Vajon nem felejtettem el semmit? Vajon minden stimmel? Bea hangos kacaja a koncert után, Dávid angol viccei, Andris szoros ölelése és Józsi huncut kacsintása. Igen, minden stimmelt.
Bodnár Réka (barát, menedzser)

Hátradőlés, belesüppedés otthon egy puha fotelba, (inkább babzsákba, Kapolcs óta abban alszom), mint ölelő karokba. Nevetés. Közösség. Zene zene zene. Új és régi zenészek. Új hangok, új szavak, új energiák, biztonságos tér és idő, ami tart, fenntart, megtart, és ezért szárnyalhatok. A barátaim körülöttem ültek a Müpa színpadán, az igazi közönség-közönség meg nézi, így élünk mi, együtt, humor van, kreativitás van, játék van. Be lehet kapcsolódni.
Palya Bea (palyabea)